"Beismerés - Vállald a valódi éned, ne pedig azt, amit másoknak mutatsz!

Ha hagyod, hogy sebezhető legyél, túljutsz az érzékek birodalmán, és belépsz az egyetemes tudat világába, amelynek az életed is köszönheted. Kapcsolatot alakítasz kì ezzel a felsőbb intelligenciával; tudtára adod, ki voltál eddig, mit akarsz megváltoztatni magadban, és beismered előtte, amit eddig rejtegettél.

Valószínűleg az egyik legnagyobb emberi kihívás, hogy beismerjük, kik vagyunk valójában, milyen hibákat követtünk el a múltban, és hogy megpróbáljuk ilyennek elfogadtatni magunkat. Emlékezz csak vissza, hogy érezted magad, amikor valamit be kellett vállalnod a szüleidnek, egy tanárodnak vagy egy barátodnak. Vajon felnőttkorodra eltűnt belőled a bűntudat, a szégyen és a harag érzése? Valószínűleg ma is tapasztalod őket, csak esetleg nem olyan erőteljesek.

Fejleszd vissza azt a szokást, hagy önmagad vagy!

A harmadik lépés teljesítését az teszi lehetővé, hogy hibáinkat és kudarcainkat nem egy hozzánk hasonlóan esendő emberi lénynek, hanem egy felsőbb hatalomnak kell bevallanunk. Amikor tehát vallomást teszünk önmagunknak és ennek a felsőbb hatalomnak, akkor nincs:

Büntetés

Ítélkezés

Manipuláció

Érzelmi

Elhagyatottság

Hibáztatás

Bűnlajstrom

Elutasítás

Szeretetvesztés

Kárhozat

Kiközösítés

Megtorlás

Ezek mind egy régi istenképre vezethetők vissza, amely idővel egy bizonytalan emberke képévé zsugorodott, akit saját magán kívül semmi más nem érdekel, és teljesen el van merülve az olyan fogalmakban, mint jó és rossz, helyes és helytelen, pozitív és negatív, siker és kudarc, szeretet és gyűlölet, menny és pokol, öröm és fájdalom, félelem és még több félelem. Ezzel a hagyományos modellel kell foglalkoznunk, mert ebbe a tudatba egy új tudattal tudunk csak belépni.

Nevezhetjük ezt a rejtélyt úgy is, hogy belső intelligencia, csí, isteni elme, szellem, a kvantum, életerő, végtelen elme, a megfigyelő, egyetemes intelligencia, a kvantummező, láthatatlan erő, anyai-apai élet, kozmikus energia vagy felsőbb hatalom. Mindegy, milyen névvel illetjük, csak az számít, hogy észrevegyük ezt a végtelen energiaforrást magunkban és magunk körül, hiszen egész életünkben belőle merítünk és teremtünk.

Ez a céltudatosság és a feltétlen szeretet energiája. Lehetetlen számára, hogy bármit vagy bárkit megbüntessen, elítéljen, megfélemlítsen vagy száműzzön, hiszen ezeket önmagával tenné meg. Csak adni képes, szeretettel, együttérzéssel és megértéssel. Már mindent tud rólad (neked kell erőfeszítést tenned, hogy megismerd őt, és kapcsolatot alakíts ki vele). Azóta figyel téged, amióta megszülettél. A része, a kiterjedése vagy. Reménykedve, türelmesen és csodálatban vár... csak azt akarja, hogy boldog légy. És ha neked az szerez örömet, hogy boldogtalan vagy, hát rendben van. Ennyire szeret téged.

Ez a láthatatlan, önszervező mező annyira bölcs, hogy bölcsessége meghaladja a megértést, hiszen egy kapcsolatokkal átszőtt energiahálózaton keresztül létezik, amely a tér és az idő minden dimenziójába kiterjed, beleértve a jelent, a múltat és a jövőt is. Az örökkévalóság óta megjegyez minden egyes gondolatot, vágyat, álmot, élményt, bölcsességet, fejlődést és tudást. Nem más, mint egy hatalmas, anyag- talán, többdimenziós információmező. Jóval többet ,tud" nálad és nálam (még akkor is, ha mi azt hisszük, mindent tudunk). Energiája sokfrekvenciás rádióhullámhoz hasonlítható; és a rádióhullámokhoz hasonlóan itt is minden frekvencia információt hordoz. Molekuláris szinten az élet egésze vibrál, lélegzik, táncol, reszket és élettel van tele; tudatos szándékainkat tökéletesen befogadja, és hagyja magát formálni általuk.

Tegyük fel például, hogy leginkább boldogságra vágysz. Ezt kéred tehát az univerzumtól nap mint nap. A szenvedés azonban már olyan mélyen a létállapotodba vésődött, hogy egész nap csak nyafogsz, másokat hibáztatsz azért, ahogyan érzed magad, kifogásokat keresel magadnak, és önsajnálatba merülve járkálsz fel és alá. Ugye, látod, hogy hiába mondod azt, hogy a boldogság az, amire szükséged van, ha közben azt mutatod, hogy áldozat vagy. Elméd és tested szemben áll egymással. Az egyik percben még egy bizonyos módon gondolkodsz, a nap hátralevő rếszében pedig valaki egészen más vagy. Nem lenne egyszerűbb, ha szerényen és őszintén beismernéd, mit rejtegetett eddig, és mit akarsz megváltoztatni magadban, megszüntetve ezáltal a szükségtelen fájdalmat és szenvedést, mielőtt még megteremtenéd az ezeknek megfelelő élményeket a valóságodban? A változás szempontjából sokkal célravezetőbb, ha egy rövid időre kiüresíted és félreteszed régi, megszokott személyiségedet, és a végtelen ajtaján kopogtatsz, az öröm és a hódolat állapotában, mint ha hagyod, hogy személyiségedet szétzilálja a végzeted, amelyet te magad teremtettél tulajdon léteddel. Sokkal jobb boldogan változni, mint szenvedve."