ÖTÖDIK FEJEZET
Athéné: A bölcsesség, a mesterségek
és a stratégia istennője, apja lánya

Részlet:

"BEFELÉ FORDULNI

A munka világában élő Athénét valósággal foglyul ejtheti az üzleti élet, a politikai csatározás, a hivatali munka, s egyszer csak azon kaphatja magát, hogy valóságos mókuskerékben fut, képtelen leállítani az agyát, kipihenni magát, mert örökösen valami terv vagy feladatmegoldás jár a fejében. Ha ráébred, hogy a munka lassacskán őt magát falja föl,s hogy némi nyugalomra van szüksége, hogy egyensúlyát visszanyerje, Athéné, az asszonyi mesterségek istennője nyújthat neki segítő kezet, hogy kiszakíthassa magát a nyüzsgésből. Athéné legkedvesebb szép mestersége a szövés volt. Ismerősöm, egy sikeres üzletasszony is rátalált erre a hobbira, és így számolt be róla: „Nem tudok elképzelni megnyugtatóbb tevékenységet. Fölveszem a szövőszék ritmusát, kiürül az agyam, és teljesen feloldódom a munkában. A kezem jár, a fejem pihen, és végül egy gyönyörű falikárpit kerül le a szövőszékről.”
Lehet, hogy más úgy tapasztalja: a varrás az, ami megszabadítja a hivatali gondoktól. Gyakorlati szempontból is előnyös, ha Athéné maga állítja elő ruhatárát, s kreativitása, tervező készsége is teret kap itt. A legfinomabb szöveteket vásárolja meg, és valóságosszalonmunkát végez, aminek köszönhetően a kész kabát vagy ruha tízszer annyit ér, mint amennyibe az anyag került. Végtelen türelemmel ücsörög a varrógép mellett, és esküszik rá, hogy a szabás-varrás a legjobb munkaterápia, mert nagyon jól kikapcsolja őt.
A korongozás, a fazekasság vagy bármilyen kézimunka is összekapcsolhat bennünket a mesterségek istennőjével, és megteremt heti a külső és belső terhelések egyensúlyát.

VISSZA TALÁLNIA GVERMEKHEZ

A mítosz úgy mondja: Athéné kész nőként pattant elő Zeusz koponyájából. A felnőttként megszülető nő metaforája nem is áll messze az ilyen asszonyok valódi élményétől. Ha legrégebbi emlékeikre kérdezünk rá, ilyesmiről számolnak be: ,,kíváncsi voltam, mi van benne", ,,tudni akartam, hogy működik" , ,,olyan okosakat mondtam mindenféléről". Ezeknek a tényanyaggal telitömött fejű kislányoknak az életéből azonban a szubjektív élmények egész tartománya szinte hiányzik. Ez a hiány felnőttkorban már szükségletként jelentkezhet. Ilyenkor tehát föl kell fedezniük magukban azt a gyermeket, akit egy újélmény egyszerűen csak gyönyörködtet, vagy zavarba ejt; a gyermeket, aki soha nem voltak.

Visszatalálni gyermeki énünkhöz annyit tesz, mint tágra nyílt szemmel rácsodálkozni valamire, a felfedezés izgalmával közelíteni az élet dolgaihoz, és nem az ,okos felnőtt" attitűdjével azonnal magyarázatot keresni rájuk. Ha egy gyereket valami új dolog lenyűgöz, akkor azt teljes egészében fogadja be, nincsenek eleve megformált elképzelések a fejében arról, hogy milyennek kellene annak a valaminek lennie, nem kételkedik benne, és nem is akarja rögtön beledugni egy címkével ellátott dobozba, hogy aztán, mint megismert dolgot, ,kipipálhassa" és félretehesse. Ha valaki olyan jelenségről vagy érzésről mesél Athénének, amilyet még soha nem élt át, hallgassa meg nyitott lélekkel, és próbálja meg elképzelni a jelenetet azokkal az érzésekkel együtt, amelyekről a közlő beszámol. Ha pedig netán maga az Athéné-asszony kerül érzelmileg érintett helyzetbe, ne próbáljon azonnal kilépni abból, és ne vegye föl az égiszt sem. Hagyja, hogy mások megismerjék, és esetleg kiengeszteljék vagy megvigasztalják. Ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkban az elveszített gyereket, sírnunk, nevetnünk és játszanunk is kell néha.''