''A SZÍN INTELLIGENCIÁJA

„Az anyag minden formáját a fény mozgásban lévő hullámai hozzák létre."
Albert Einstein

A TISZTA FÉNY

Néha, egy-egy elemzés alkalmával a kliensem megkérdezi:
„Ezt honnan tudja?"
Régebben magam is elcsodálkoztam rajta. Honnan az ördögből tudom ezeket a dolgokat azokról, akik eljönnek hozzám? Valami bonyolult magyarázatra vártam. Amióta azonban befogadtam a szín varázslatát, képes vagyok elfogadni a válasz egyszerűségét: azért tudom, mert a színek elmondják nekem.
Minden egyes színnek lehet több jelentése is. A színterápia lényege abban nyugszik, hogy tudnunk kell, a szín milyen módon kapcsolódik a pácienshez - hogy annak a bizonyos színnek melyik aspektusa tartozik őhozzá. Számomra ez hallgatás kérdése. Nem tudom, ez alkalommal miről fog szólni a történet. A szín azonban elmondja. Amit nekem kell tennem az, hogy kiürítem magamat saját magamból, hogy meghallhassam, majd tolmácsolhassam az üzenetet. Hadd idézzek ehhez D. H. Lawrence verséből: „Nem én, nem én, hanem a rajtam keresztül fújó szél!" Számomra ez a szél a szín.
A szín nyelv, bár túllép a nyelv határain. Univerzális nyelv, mint a zene. Egyszerűen csak tudom, mit jelent. Hallgatom azt, amit a szín mond, és megpróbálom lefordítani angolra. Nehéz is tud lenni - néha nagyon kell küzdenem, hogy megtaláljam a szavakat, amelyekkel pontosan át tudom adni azt, amit mond. Néha pedig egyáltalán nincsenek rá szavak.
Valaki megkérdezett egyszer, hogy ki vagy mi beszél hozzánk ezen a színnyelven. Sokat gondolkodtam ezen, és megpróbálok válaszolni rá. A szín a tiszta fényből jön létre. Az a fény, amely minden színt magában foglal, a tiszta ragyogás. Ez pedig a kozmikus törvény, vagy, ha így jobban tetszik, a Kozmikus Intelligencia. A fény magasabb rendű intelligencia. A szín tehát felülmúlja a szilárd formát. Bepillantást nyújt a
határtalanba. Úgy is értelmezhetjük, hogy rajta keresztül beszél hozzánk a Fény. Amikor a nap vagy a csillagok fénye eléri a földet, a spektrum színei kitörnek annak ragyogásából. Olyan ez, mint a születés - néha azon tűnődöm, vajon egy színnek fájdalmas-e megszületni a fényből.
A fizika tudománya azt tanítja, hogy mindenféle fény látható sugárzó energia, amely az űrön át utazik hullám formájában 186 000 mérföld/másodperc sebességgel. A fény különböző hullámhosszokon és frekvenciákon vibrál. A vörös hullámhossza a legnagyobb, míg az ibolyáé a legkisebb. A sebesség, mellyel a fény utazik, nagy hatással van arra, ami befogadja.
Automatikusan reagálunk a színre. A szín az evolúció ajándéka. Befolyásolja gondolatainkat, társadalmi viselkedésünket, egészségünket, kapcsolatainkat; valójában élni sem tudunk a
fény nélkül, melyet minden szín magában foglal. Ha egy növényt beteszünk a szekrénybe, és elzárjuk a fénytől, elhervad és elpusztul. A színt mérni lehet. Testünk minden szerve és része, ha egészséges, egy bizonyos fajta harmonikus vibrálást bocsát ki magából. Bebizonyították, hogy az emberi lény pszichéjének és fizikai testének szerves része. Bizonyítékunk van arra, hogy a fény nemcsak az, ami kívülről süt ránk, hanem belülről is a részünk, az álmainkban. Amikor alszunk, szemünket csukva tartjuk a sötét szobában, és mégis látjuk álmainkat. Elgondolkodtunk-e valaha azon, honnan jön a fény, mely beragyogja álmainkat? Biztos, hogy belülről jön. A fény mindig is velünk volt, és velünk van - erre álmaink szolgálnak bizonyítékul. Amikor fekete-fehérben álmodunk, az a múltról szól, amikor színesben, az pedig a jövőről. A lidércnyomás egy „visszacsúszást" jelez. Még ha színes is, eredete a múltba megy vissza.
A fény másik egyszerű formája a gyertya. A gyertya a sötétségben feltűnő fényt képviseli. És egyben az élet bizonytalanságát is, mivel könnyen kioltható. Amint az álmok a belül lévő fényt jelenítik meg, úgy a gyertya a kívül lévő fényt - lényegi önvalónkat. Akiknek volt már részük halál-közeli élményekben, gyakran említést tesznek egy fényről, amely vezette őket az úton. Nem véletlen, hogy a fényt isteninek tartják - az
isteni fény, melyből az összes szín létrejön, vezeti a világot.
Nem zárhatjuk el magunkat ettől az intelligenciától. Ha mégis meg tudnánk tenni, akkor elhervadnánk és meghalnánk, mert az láthatatlanul tart fenn minket minden pillanatban. Csupán elfeledkezhetünk arról, hogy ez a kapcsolatunk vele. Intellektusunk korlátainak szemellenzőjével elhatárolhatjuk magunkat tiszta igazságától, s így egyszerre lehetünk okosak és tudatlanok. Vagy elvakíthatjuk magunkat az érzékek árnyékának játéka által létre hozott fénnyel, amelyet anyagi világnak neveznek, hogy ne vehessük észre az Intelligencia nagyszerűségét. A színről szóló tudásunkat soha nem veszítettük el igazán. Hogyan is veszíthettük volna el, amikor a nap még mindig ugyanúgy süt a földre, és tanításait mindenre ráfesti? Figyelmen kívül hagyhatjuk, de el nem veszíthetjük. Minden korban, azok, akik hajlandóak megtanulni e nyelvet, megkapják a benne rejlő gyógyító bölcsesség ajándékát, és közvetlenül megtapasztalják azt a mély jóindulatot, mellyel a színeken keresztül beszélő Intelligencia irántunk van, hogy segítsen minket az élettel való küzdelmünkben. ''