''Az élet a szívé. Csak a szíven keresztül tud fejlődni. A szív termőföldjében növekszik a szeretet, az élet, a szellem. Minden, ami csodálatos, minden, ami igazán értékes, aminek jelentősége, értelme van, a szíven keresztül érkezik. Az a legbenső középpontod, az elme csak a felszín. Az agyban élni azt jelenti: a felszínen élsz anélkül, hogy valaha is tudomást szereznél a középpont szépségeiről és kincseiről. A felszínen élni ostobaság. A fejben élni ostobaság. A szívben élni, és szükség esetén használni a fejet - intelligencia. De a középpont - az úr - a lényed legbenső magjában található.
A szív az úr, az elme csupán egy cseléd - ez az intelligencia. Amikor az elme válik úrrá, és teljesen megfeledkezik a szívről, az bizony hatalmas ostobaság. Rajtad múlik, hogy mit választasz. Ne feledd, cselédként a fej nagyszerű, hasznos segítség. De úrként veszélyes, tönkreteszi, megmérgezi az egész életed. Nézz körül! Az emberek életét teljesen megmérgezte az elme. Nem tudnak érezni, nem érzékenyek többé, semmi sem borzongatja meg őket. A Nap felkel, de benniük nem kel fel semmi; üres tekintettel néznek a Napra. Az ég megtelik csillagokkal - csoda, rejtély!-, de az ő szivükben semmi nem mozdul meg, nem születik dal. A madarak énekelnek, az ember elfelejtett énekelni, Felhék jelennek meg az égen, táncolnak a pávák, de az ember nem tud táncolni - nyomorékká vált. A fák virágoznak az ember gondolkodik, de soha nem érez, érzés nélkül pedig lehetetlen a virágzás.
Figyelj, kutass, vizsgálódj, elemezd alaposan újra az, életedet. Senki nem fog segíteni. Nagyon régóta másoktól függsz; ezért hülyültél el. Ám mostantól figyelj oda; a te életed a te felelősséged. Tartozol magadnak az-
zal, hogy mély, átható tekintettel megfigyeled, mit tegyél az életeddel. Van legalább valamennyi költészet a szívedben? Ha nincs, akkor ne vesztegesd az idődet. Segíts a szívednek költészetet szőni-fonni. Van romantika az életedben, vagy nincsen? Ha nincsen, akkor már a sírodban fekszel. Gyere ki belőle! Engedd, hogy legyen némi romantika az életedben, valami kalandféle. Indulj felfedezőútra! Sok millió szépség és gyönyörűség vár rád. Körbe-körbe haladsz, sosem lépsz be az élet templomába. A szív az ajtó.
Az igazi intelligencia a szívé. Nem intellektuális, hanem emocionális intelligencia. Nem a gondolkodásra hasonlít, hanem az érzésre. Nem logika, hanem szeretet.
A szeretet csupán azok számára elérhető, akik szüntelenül élesítik az intelligenciájukat. A szeretet nem a középszerűeké...a szeretet nem az unintelligenseké. Az unintelligens ember nagyszerű intellektuellé válhat. Az
unintelligens emberek valójában intellektuelekké próbálnak válni; ezzel igyekeznek leplezni az unintelligenciájukat. A szeretet nem az intellektueleké. Egészen másfajta tehetséget igényel - tehetséges szívet, nem tehetséges agyat.
A szívnek megvan a saját intelligenciája, sajátos módja a látásra, az érzékelésre, a saját útja az élet megértéséhez, a létezés rejtélyeinek megfejtéséhez. A költő sokkal közelebb áll hozzá, mint a filozófus. A misztikus
pedig pontosan a templom belsejében áll. A költő feljut a lépcsőkre, a filozófus kívül reked. A legtöbb, ahová eljuthat, az a bejárat, a lépesőkre esélye sincsen. Körbe-körbe jár. A templom körül járkál, a külső falakat tanulmányozza, amelyek annyira lenyűgözik, hogy egészen elfelejti: a külső fal nem az igazi templom, és az istenség belül van.''