A vászon előkészítése

Amint eltűnik a patológia, mindenki teremtővé lesz. Engedd, hogy a lehető legmélyebb megértéssé váljon benned: csupán a beteg emberek destruktívak. Az egészséges emberek kreatívak. A kreativitás a valódi egészség illata. Amikor valaki valóban egészséges és egész, a kreativitás természetesen érkezik el hozzá, s feltámad benne az alkotás vágya.

A három dimenzió

Az emberiség mára válaszúthoz érkezett. Eddig egydimenziós emberekként éltünk, amit kimerítettünk. Most már sokkal gazdagabb emberi lényekre van szükségünk, háromdimenziósokra. A három dimenzió pedig: az első a tudatosság, a második a részvét, a harmadik a kreativitás.
A tudatosság: létezés, a részvét: érzés, a kreativitás: cselekedet. Az én elképzelésem szerint az új embernek mindhármat egyesítenie kell magában. Amit én adok neked, az a legnagyobb kihívás, amelyet valaha is kaptál, a legnehezebben véghezvihetõ feladat. Olyan meditatívnak kell lenned, mint a Buddha, olyan szeretetteljesnek, mint Krisna, olyan kreatívnak, mint Michelangelo vagy Leonardo da Vinci. Egyszerre kell lenned mind egy időben. Csupán akkor érheted el a totalitásodat; máskülönben valami mindig hiányozni fog belőled. És az, ami hiányzik belőled, féloldalassá tesz, elégedetlenné. Nagyon magas csúcsra juthatsz fel, ha egydimenziós vagy, de csupán egy csúcs leszel. Én azt szeretném, ha egy
egész Himalája-láncolat lennél; nem csupán egy csúcs, de csúcs csúcs hátán.
Az egydimenziós ember kudarcot vallott. Nem sikerült csodálatos Földet teremtenie, nem tudta megteremteni a mennyországot a földön. Kudarcot vallott, teljes kudarcot! Teremtett néhány csodálatos embert, de nem tudta átalakítani az egész emberiséget, nem tudta fel- emelni az egész emberiség tudatosságát. Csupán néhány egyén világosodott meg itt-ott. Ez már nem segít többé. Több megvilágosodott emberre van szükségünk, méghozzá háromdimenziós módon megvilágosodottra. Én így definiálom az új embert. A Buddha nem volt költõ – de az új emberiség, azok az emberek, akik most válnak buddhává, költõk lesznek. Amikor azt mondom: „költõ”, nem úgy értem, hogy verseket kell írnod – költőinek kell lenned. Az életednek kell költőinek lennie, a megközelítésednek kell költőinek lennie.
A logika száraz, a költészet élő. A logika nem tud táncolni; a logika számára lehetetlenség a tánc. A logikát táncolni látni, az olyan lenne, mintha Mahátma Gandhi táncolna! Nagyon nevetségesen festene. A költészet tud táncolni; a költészet a szíved tánca. A logika nem tud szeretni – beszélni tud a szeretetről, de szeretni nem tud; a szeretet illogikusnak tűnik. Csak a költészet tud szeretni, csak a költészet képes beleugrani a szeretet paradoxonába.
A logika hideg, nagyon hideg; mindaddig jó, amíg matematikáról van szó, de az emberiség tekintetében nem jó. Ha az emberiség túl logikussá válik, akkor az emberiség eltűnik; akkor csak számok vannak, nem emberi lények – behelyettesíthetõ számok.
A költészettõl, szeretettõl és érzéstõl mélységet, melegséget kapsz. Olvadtabbá válsz, veszítesz a hidegségedből. Emberibbé válsz. A Buddha szuperember, efelől semmi kétség, de elveszíti az emberi dimenzióját.
Túlvilági jelenség. Megtalálható benne a túlvilági létezés szépsége, de nincs meg benne Zorba, a görög szépsége. Zorba nagyon e világi. Én azt szeretném, ha te
egyszerre lennél mindkettő: Zorba, a buddha. Meditatívnak kell lenni, de nem az érzések ellenségének. Meditatívnak kell lenni, de tele érzéssel, csordultig szeretettel.
És kreatívnak kell lenni. Ha a szereteted csupán egy érzés, amelyet nem változtatsz cselekedetté, nem lesz hatással az emberiségre. Valósággá kell tenned, materializálnod kell.
Ez a három dimenziód: létezés, érzés, cselekedet. A cselekedet foglalja magában a kreativitást, mindenfajta kreativitást: zenét, költészetet, festészetet, szobrászatot, építészetet, tudományt, technikát. Az érzés foglal magában mindent, ami esztétikai: szeretetet, szépséget. A létezés pedig a meditációt, a tudatosságot öleli fel.