"A LÉT ÖRÖME

Egyszerű fölismerni, vajon megadtad-e magadat a pszichológiai időnek. Kérdezd meg önmagadtól: van-e öröm, nyugalom és könnyűség abban, amit teszek? Ha nincs, akkor az idő eltakarja a jelen pillanatot, és az életet teherként vagy küzdelemként érzékeled. Ha nincs öröm, nyugalom és könnyűség abban, amit teszel, az még nem feltétlenül jelenti, hogy mást kéne tenned. Elegendő lehet
csak máshogyan tenni. A ,hogyan" mindig fontosabb, mint a ,,mit". Nézd meg, képes vagy-e sokkal több figyelmet szentelni a tevékenységnek, mint az eredménynek, amit azon keresztül akarsz elérni! Add legteljesebb figyelmedet annak, amit az adott pillanat kínál, bármi legyen is az! Ebből az is következik, hogy teljesen elfogadod azt, ami van, hiszen nem szentelheted teljes figyelmedet valaminek, ha közben ellenállsz neki. Amint értékeled a jelen pillanatot, minden boldogtalanság és küszködés szertefoszlik, s az életed örömmel és könnyedséggel kezd áramolni. Ha a jelen pillanat tudatosságából cselekszel, bármit is teszel - akár a legegyszerűbb dolgokat is -, tettedet a minőség, a gondoskodás és a szeretet érzése itatja át.

Ne gondolj tehát tetteid gyümölcsére! Csak magára a tevékenységre figyelj! A gyümölcs magától beérik. Ez egy erőteljes spirituális gyakorlat. A Bhagavad Gitaban, amely egyike a létező legrégibb és leggyönyörűbb spirituális tanításoknak, a tettek gyümölcséhez való nem ragaszkodást Karma Jógának nevezik. A ,,megszentelt cselekedet" ösvényeként esik róla szó.
Amint megszűnik a mosttól való kényszeres menekülés, minden tettedbe a Lét öröme áramlik be. Abban a pillanatban, ahogy figyelmed a mostra irányul, egyfajta jelenlétérzet, nyugalom és békeérzés tölt el. A teljesség- és elégedettségérzés elérése céljából már nem csüngsz a jövőn, már nem a holnapban keresed a megváltást, s így már nem láncolódsz az eredményekhez. Sem a kudarc, sem a siker nem képes már megváltoztatni Léted belső állapotát. Megtaláltad az élethelyzeted mögött meghúzódó életet.
Pszichológiai idő híján éntudatod a Létből ered, s nem személyes múltadból. Így eltűnik a pszichológiai szükséglet, ami arra ösztönözne, hogy más akarj lenni, mint aki vagy. A világban, élethelyzeted szintjén, természetesen meggazdagodhatsz, tudást szerezhetsz, sikert érhetsz el, megszabadulhatsz ettől vagy attól, de a Lét mélyebb dimenziójában már most teljes és egész vagy!

A teljességnek ebben az állapotában vajon képesek, illetve hajlandóak lennénk-e külső célok eléréséért küzdeni?

Természetesen igen, csakhogy anélkül az illuzórikus elvárás nélkül, hogy a jövőben majd valami vagy valaki megment vagy boldoggá tesz minket. Ami az élethelyzetedet illeti, akadhatnak olyan dolgok, amelyeknek az elérésére vagy megszerzésére törekszel. Az a formák világa, a nyereségé és a veszteségé. Mélyebb szinten azonban már teljes vagy, és amikor erre ráébredsz, attól kezdve a tetteid mögött megérzel majd egy játékos, örömteli energiát. A pszichológiai időtől megszabadulva már nem kergeted bősz elszántsággal céljaidat, a félelemtől, a haragtól, az elégedetlenségtől vagy a valakivé válás igényétől hajtva. Tétlen sem maradsz a kudarctól való félelem hatására, hiszen a kudarc csak az ego számára jelenti az én elvesztését. Amikor a mélyebb éntudatod már a Létből táplálkozik, amikor megszabadultál attól a pszichológiai szükséglettől, hogy valakivé válj", akkor többé már sem a boldogságod, sem az éntudatod nem függ az eredménytől, a kimeneteltől, és igy megszabadultál a félelemtől is. Már nem ott keresed az állandóságot, ahol azt nem lehet megtalálni: a formák, a nyereségek és a veszteségek, a születés és a halál világában. Már nem igényeled, hogy helyzetek, körülmények, helyek vagy emberek tegyenek boldoggá, és már nem szenvedsz amiatt, hogyha azok nem teljesítik elvárásaidat. Mindent értékelsz, de semmi sem számít. A formák születnek és megsemmisülnek, de te tudatában vagy a formák mögött létező örökkévalónak. Tudod, hogy ,,semmi valódit nem fenyegethet veszély".
Ebben a létállapotban ugyan hogyan lehetnél sikertelen? Hiszen már eleve sikeres vagy!"