"A MÁSODIK EGYEZSÉG

Semmit ne végy személyeskedésnek

A következő három egyezség valójában az elsőből származik. A második egyezség: semmit ne végy személyeskedésnek. Bármi történik körülötted, ne vedd a szívedre.

Az előbbi példára visszatérve: ha találkozunk az utcán, és én hülyének nevezlek anélkül, hogy ismernélek, akkor ez nem téged, hanem engem minősít. Ha magadra veszed, akkor talán hülyének is érzed magad. Talán így szólsz magadban: „Honnan tudja? Gondolatolvasó? Vagy mindenki látja, hogy hülye vagyok?” Azért veszed magadra, mert egyetértesz azzal, amit mondtam. Ha szerinted is igaz, akkor beléd hatol a méreg, és egy szempillantás alatt a pokolba zuhansz.

Bármilyen furcsa is első hallásra, mindez a saját önhittséged miatt történik. Az önhittség, vagyis az, hogy mindent személyeskedésnek veszünk, az önzés csimbora-szója, mert azt tételezzük fel, hogy minden rólunk szól. Neveltetésünk idején, vagyis háziasításunk alatt megtanuljuk, hogy mindent vegyünk magunkra. Úgy érezzük, mindenért mi vagyunk felelősek. Én, én, én – mindig én! Holott mások semmit sem tesznek miattad. Mindenki önmagáért tesz mindent. Mindenki a saját álmát éli, a saját képzeletében; a többiek egészen más világban élnek, mint mi.

Ha valamit személyeskedésnek veszünk, akkor azt feltételezzük, hogy mások ismerik a mi világunkat, és ezáltal megpróbáljuk saját világunkat az övékére erőltetni. Még ha a helyzet felettébb személyesnek is tűnik, még ha mások közvetlenül inzultálnak is, az nem rád vonatkozik. Amit mondanak, amit tesznek, a véleményük csupán azt tükrözi, hogy ők milyen szabályok szerint élnek. Nézőpontjuk a háziasításuk alatt beléjük táplált programból származik.

Ha valaki kinyilvánítja a véleményét, és kövérnek nevez, ne vedd magadra, mert az az ember a saját érzéseivel, hiedelmeivel és véleményével van elfoglalva. Megpróbál érzelmi mérget fecskendezni rád. Ha magadra veszed, a méreg beléd hatol és rombolni kezd. Ha mindent magadra veszel, könnyű prédája leszel az efféle ragadozóknak – gonosz varázslóknak. Amint fennakadsz valamelyik megjegyzésükön, azt tesznek veled, amit csak akarnak, mert magadévá teszed az ő álláspontjukat. Mivel az ő érzelmi szemétjükön tengődsz, hamarosan te is szemétnek érzed magad.

De ha nem veszed magadra a megjegyzéseket, a pokol közepén is megőrzöd ellenállóképességedet. Ez ennek az egyezségnek a legnagyobb erénye. Ha az ember magára veszi a dolgokat, akkor mindent támadásként él meg, és beindul a védekező reakciója, amiből aztán konfliktus származik. Felfújjuk a kis dolgokat, mert muszáj, hogy igazunk legyen, és a másik megszégyenüljön. Úgy akarjuk elérni, hogy nekünk legyen igazunk, hogy igyekszünk rákényszeríteni másokra a saját véleményünket.

Akármit is teszünk vagy érzünk, az csupán személyes álmunk kivetülése, saját törvényeink tükröződése. Akármit is mondasz, teszel vagy gondolsz, az a saját törvényeid szerint való – és semmi köze az enyémekhez. Nem fontos, mit gondolsz rólam – nem veszem magamra a véleményedet. Azt sem veszem komolyan, amikor az emberek így szólnak: „Miguel, te vagy a legjobb”, és azt sem, ha azt mondják: „Miguel, rettenetes vagy!” Tudom, ha boldog vagy, így kiáltasz fel: „Miguel, te angyal vagy!” De ha dühös vagy rám, akkor azt vágod a fejemhez: „Szemét vagy, Miguel! Undorító! Hogy mondhatsz ilyet?” Egyik kijelentés sem hat rám, mert pontosan tudom, ki vagyok. Nincs szükségem rá, hogy elfogadjanak. Nincs szükségem arra, hogy biztosítsanak, jó, amit teszek, vagy felelősségre vonjanak cselekedeteimért. Nem, nem veszem komolyan.

Akármit gondolsz, akármit érzel, az a te gondod – nem az enyém. Te így látod a világot. Nincs benne semmi személyeskedés, mert magaddal vagy elfoglalva, nem velem. Mások a saját hitrendszerük alapján alkotnak ítéletet, úgy, hogy fogalmuk sincs, milyen is vagyok valójában. Ítéletük nem rólam szól, hanem önmagukról.

Kijelenthetik: „Miguel, annyira fáj, amit mondasz.” De nem az a fájó, amit én mondok, hanem a sebek, amiket megérintenek a szavaim. Ilyenkor te bántod önmagad. Én nem veszem a szívemre. Nem azért, mert nem hiszek neked, vagy nem bízom benned, hanem azért, mert tudom, hogy te másként látod a világot. Egész mozgófilmet teremtesz gondolatban, és ennek a mozinak te vagy a rendezője, a producere és a főszereplője. Mindenki más csak statiszta. Ez a te filmed. A saját szabályaid szerint rendezed ezt a filmet. Egészen személyes nézőpontból. Ez a te igazad.

Amikor dühös vagy rám, tudom, hogy valójában magaddal van bajod. Ha nem zúdítod rám az indulataidat, akkor előbb-utóbb találsz valaki mást, akin kiélheted a dühödet. Azért vagy dühös, mert félsz: minden indulat gyökere a félelem. Ha nem félnél, nem gyűlölnél engem. Ha nem félnél, nem lennél féltékeny vagy szomorú. Ha félelem nélkül élnél, ha szeretnél, akkor nem lenne helye a lelkedben ilyen érzelmeknek. Ha nem tombolnának benned efféle érzelmek, jól éreznéd magad."