"3. A hit törvénye

A hit törvénye kimondja, hogy amiben mély átéléssel hiszünk, valósággá változik. Minél mélyebben hisszük valamiről, hogy igaz, annál valószínűbb, hogy igazzá válik számunkra. Ha valóban hiszünk egy dologban, képtelenek vagyunk azt másként elképzelni. A dolgok, melyekben meggyőződéssel hiszünk, egyfajta "alagútlátást" váltanak ki bennünk. A bejövố információ szelektálására bírnak. Vagyis figyelmen kívül hagyunk mindent, ami nincs összhangban azzal, amiben hiszünk. William James ezt mondta: ,,A hit hozza létre a konkrét tényt."' A Bibliában ez áll:"kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek." Másként fogalmazva, nem feltétlenül azt hisszük el, amit látunk, hanem azt látjuk, amiben hiszünk. Ha például mélyen hiszünk abban, hogy sikeresek leszünk az életben, akkor mindegy, mi történik, haladni fogunk a céljaink felé. Semmi sem állíthat meg minket. Másrészt ha abban hiszünk, hogy a siker szerencse kérdése, könnyen elveszíthetjük a kedvünket, ha a dolgok nem az elképzeléseink szerint alakulnak. Az, hogy miben hiszünk, eldönti, hogy a siker vagy a kudarc útján haladunk-e.

Ạz emberek általában kết módon nézhetnek a világra. Az egyik a jóindulatú megközelítés. Aki jóindulattal néz a világra, hisz abban, hogy a világ alapjában véve egy jó hely. Hajlamos arra, hogy az emberekben és a helyzetekben a jót vegye észre, hisz abban, hogy kedvező lehetőségek sokasága veszi körül, melyeket előnyére kiaknázhat. Hiszi, hogy bár nem mondhatja el magáról, hogy tökéletes, azért mindent egybevéve jóravaló, rendes ember. Hisz a saját és mások jövőjében. Alapvetően optimista. A másik mód, ahogyan valaki a világra nézhet, a rosszindulatú megközelítés. Aki rosszindulattal néz a világra, általában negatívan, pesszimistán vélekedik magáról és az életről. Általában úgy látja, hogy ,,a sors ellen nem tehetsz semmit", és ,,a gazdagok mindig gazdagabbak, a szegények pedig szegényebbek lesznek". Mindegy, milyen keményen dolgozol, nem juthatsz előre, mert minden összeesküszik ellened, Az ilyen ember mindenütt igazságtalanságot, elnyomást és szerencsétlenséget lắt. Ha rosszul mennek a dolgai - és általában igy van -, a balszerencsére és a rossz emberekre hivatkozik. Áldozatnak tartja magát. E beállítottságából fakadóan nem különösebben szereti és tiszteli önmagát. Szükségtelen mondani, hogy az optimista beállítottságú emberek azok, akik mozgatják a dolgokat, ők az építók, ők alkotják meg a jövőt. Általában pozitívak és vidámak. A világot kellemes helynek tartják, ahol jó dolog élni. Optimista lelki beállítottságuk lehetővé teszi számukra, hogy pozitívan, építổ módon reagáljanak az élet elkerülhetetlen hullámvölgyeire. Ha rá akarunk lépni a siker felé vezető útra, elengedhetetlen, hogy kialakítsuk és fenntartsuk magunkban a jóindulatú világlátást. A legnagyobb akadályok, amiket le kell küzdenünk, talán éppen önkorlátozó hiedelmeink. Ezek már attól is visszatartanak, hogy akár csak próbálkozunk. Olyannak láttatnak velünk dolgokat, amilyenek azok sosem voltak a valóságban. Gondolhatjuk például, hogy korlátozott az intelligenciánk, mert az iskolában közepes osztályzatokat kaptunk. Gondolhatjuk, hogy korlátozott az alkotóképességünk vagy a tanulási képességünk, az emlékezőkészségünk. Érezhetjük úgy, hogy nem vagyunk társasági emberek, vagy nem tudunk gazdálkodni a pénzzel. Vannak, akik úgy gondolják, képtelenek leadni a súlyfelesleget vagy felhagyni a dohányzással, vagy képtelenek rokonszenvet kiváltani a másik nem tagjaiban. Bármiben higgyünk is, ha elég mély ez a hit, valósággá válik számunkra. Ứgy fogunk járni, beszélni, viselkedni, együttműködni másokkal, ami összhangban van a hiedelmeinkkel. Lehetnek ezek teljesen hamisak, ám ha mélyen élnek bennünk, akkor számunkra igazak. Éveken át gátoltam és alábecsültem magam, mert nem volt érettségim. Bámulattal és csodálattal tekintettem az egyetemi diplomásokra. Tudat alatt az élt bennem, hogy a jövőm behatárolt. E hiedelmemnek köszönhetően korlátozott célokat tűztem magam elé, és nem lepett meg, ha ezeket sem sikerült elérnem. Végül is rosszul tanultam az iskolában, mit várhattam volna hát? Egyik nap kezembe került egy igaz történet egy fiatalemberről, aki kitűnő eredménnyel végezte el a középiskolát. Aztán jelentkezett az állami egyetemre. A felvételi vizsga részeként el kellett végeznie egy alkalmassági tesztet. Ez szokásos eljárás az ország minden egyetemén. Néhány hét múlva megkapta az értesítést, hogy a tesztet 99 százalékosan megoldotta, és ősszel megkezdheti tanulmányait. Örült, hogy sikerült bejutnia, de volt egy baj. Nem tudta, hogy a teszt eredménye százalékot jelent, és azt hitte, hogy a 99 az IQ-ja volt. Tudta, hogy az átlagember IQ-ja 100 körül van, és úgy érezte, képtelen lesz ilyen korlátolt intelligenciával megfelelni az egyetemi követelményeknek. Az első félévben szinte minden tárgyból megbukott. Végül az egyik tanár leült vele, és megkérdezte, miért ilyen rosszak az eredményei.

- Nem hibáztathat engem - mondta a diák -, hiszen 99-es IQ-m van.

A diák dossziéja ott volt a tanár előtt.

- Miből gondolja ezt?

Hát ott áll abban a levélben, amelyben értesítettek, hogy felvettek az egyetemre.

Amikor a tanár rájött a tévedésre, megmagyarázta, mi a különbség a százalékos eredmény és az IQ pontszám között.

- A 99 százalék azt jelenti, hogy jobb eredményt ért el, mint Amerika összes felvételezőinek 99 százaléka, akik elvégezték a tesztet. Ön az egyetem egyik legtehetségesebb diákja.

Amikor a fiatalember rájött a tévedésére, és megváltoztatta az intelligenciájára vonatkozó hiedelmét, más ember lett. Megszilárdult önbizalommal vetette rá magát a munkára. A következő szemesztert kiválóeredménnyel végezte, és az évfolyam tíz legjobbja között volt. A történetnek fontos tanulsága van mindnyájunk számára, mint ahogy fontos tanulsága volt számomra. Túlságosan könnyen beletörődünk, ha úgy látjuk, bizonyos dolgok korlátoznak minket. Ezután már mindent figyelmen kívül hagyunk és elutasítunk, ami ellentmond annak, amiben elhatároztuk, hogy hinni fogunk.

Egy tanító megkérdezte a tanulót:

-Tud zongorázni?

- Nem tudom, még sosem próbáltam.

Valamilyen módon mindnyájan hasonlóak vagyunk ehhez a tanulóhoz. Nem tudhațjuk, mit tudunk jól csinálni, amíg nem próbálkoztunk vele. Ne becsüljük ezért le magunkat! Ne fogadjuk el, hogy képességeink korlátozottak! Talán sokkal többre vagyunk képesek, mint korábban. A legtöbb önkorlátozó hiedelmünk egyáltalán nem igaz. Hamis információkon alapulnak, melyeket igazként fogadunk el. Ha egy hiedelmet igaznak fogadtunk el, ténnyé válik számunkra. Henry Ford ezt mondta: ,,Ha úgy hiszed, meg tudsz csinálni valamit, vagy úgy hiszed, nem tudod megcsinálni, mindkét esetben igazad van.

A harmadik fejezetben megismerkedünk azzal, hogyan hozzunk létre egy erős, magabiztosságra épülő hiedelemrendszert, ami teljes összhangban van azokkal a célokkal, amelyeket el akarunk érni az életben. Addig is igyekezzünk kideríteni, melyek azok a hiedelmeink, melyek korlátozzák céljainkat, visszatartanak minket. Egy jó barát, egy élettárs segíthet ebben. Észrevehetnek olyan hiedelmeket, amiknek mi magunk nem vagyunk tudatában. Ne feledjük, ha nem tudunk róluk, akkor is olyan ártalmasak, mintha ismernénk őket."