Mark Wolynn: Örökölt családminták - Félelmek, érzések és viselkedésminták, melyeket a tudtunkon kívül átvettünk
"Elveszett és fellelt traumák
"A múlt nem balott. Még csak el sem múlt."
William Faulkner: Requiem for a Nun
A trauma egyik alaposan dokumentált tulajdonsága, amely sokaknak ismerős, az, hogy nem tudjuk világosan elmondani, amit átélünk. Nemcsak szavakat nem találunk rá, de az emlékezetünkkel is történik valami. A traumás eset során gondolkodási folyamataink szétszórttá és rendezetlenné válnak, mégpedig oly módon, hogy az emlékeink többé nem kötődnek az eredeti eseményhez. Ehelyett képekké, fizikai érzékletekké és szavakká bomló emlékfoszlányokat tárolunk a tudatalattinkban, amelyeket később bármi aktiválhat, ami akár a leghalványabban is emlékeztet az eredeti élményre. Amikor ez történik, az olyan, mintha egy láthatatlan visszatekerő gombot nyomtak volna meg bennünk, mi pedig újból lejátszanánk az eredeti trauma bizonyos aspektusait a hétköznapi életünkben. Tudat alatt régi, ismerős, a múltat visszhangozó minták szerint reagálhatunk bizonyos embe- rekre, eseményekre vagy helyzetekre.
Sigmund Freud több mint száz éve azonosította ezt a mintázatot. A traumás újrajátszás vagy "ismétléskényszer", ahogyan Freud nevezte, a tudatalatti próbálkozása, hogy újrajátssza a megoldatlant, hogy aztán "helyrehozhassuk". A múlt eseményeinek az újraélésére irányuló tudatalatti késztetés működhet annak a folyamatnak a hátterében is, amikor családok generációi ismétlik a megoldatlan traumákat.
Freud kortársa, Carl Gustav Jung szintén meg volt győződve arról, hogy ami a tudatalattiban marad, nem oldódik fel, hanem végzetként vagy véletlenként bukkan felszinre az életünkben. Úgy vélte: ami nem tudatos, azt sorsként éljük meg. Más szavakkal: hajlamosak vagyunk addig ismételgetni saját tudat alatti mintáinkat, míg a tudatosság fényével meg nem világítjuk őket. Mind Jung, mind Freud leirta, hogy amit nehéz feldolgoznunk, az nem halványul el csak úgy magától, hanem eltárolódik a tudatalattinkban. Freud és Jung egyaránt megfigyelte, miként jelennek meg pácienseik szavaiban, gesztusaiban és viselkedésében a korábban blokkolt, elfojtott vagy elnyomott élettapasztalatok töredékei. Ezt követően a terapeuták évtizedeken át úgy tekintettek a nyelvbotlásokra, a visszatérő mintát mutató balesetekre és álombeli képekre, mint pácienseik életének kimondhatatlan és átgondolhatatlan területeit megvilágító hírvivőkre.
A képalkotó technológiák közelmúltban elért fejlődésének köszönhetően a kutatók feltárhatták azokat az agyi és testi funkciókat, amelyek kihagytak vagy leálltak az elsöpró erejű epizódok alatt. A poszttraumás stressz területén végzett kutatásairól ismert Bessel van der Kolk holland pszichiáter szerint a traumás esemény alatt a beszédközpont és a középső prefrontális kéreg - az agynak a jelen pillanat megéléséért felelős része - is leáll. A trauma néma borzalmát úgy írja le, mint amikor nem találjuk a szavakat - ez gyakran előfordul, amikor az emlékezés agyi pályái veszély vagy fenyegetettség miatt elzáródnak. Azt állítja, hogy amikor az ember újraéli traumás élményeit, a frontális lebenyek elgyengülnek, és ennek következtében problémássá válik a gondolkodás és a beszéd. Az ember ilyenkor sem magával, sem másokkal nem képes pontosan kommunikálni arról, ami éppen zajlik.
Ám ilyenkor sem némul el minden: a traumás eseményt követően széttöredezett szavak, képek és impulzusok bukkanhatnak fel a magunkban hordozott szenvedés titkos nyelvezetének formájában. Semmi nem veszett el. Csak éppen újrarendeződtek a darabkák.
A pszichoterápiában megjelenő bizonyos új trendek most kezdenek túllátni az egyén traumáin, hogy az összképbe a család és a társadalom története során lezajlott traumás eseményeket is belevegyék. Eltérő típusú és intenzitású tragédiák elhagyás, öngyilkosság, háború, egy gyerek, szülő vagy testvér korai halála a szenvedés generációról generációra átadott hullámait kelthetik. A sejtbiológia, a neurobiológia, az
epigenetika és a fejlődéspszichológia területén elért új eredmények annak fontosságát hangsúlyozzák, hogy legalább három generációra visszamenőleg fel kell tárni a család történetét ahhoz, hogy megérthessük az ismétlődő traumás és szenvedési mintázatok hátterében meghúzódó mechanizmusokat."
MEGERŐSÍTÉS A HÉTRE
„A belső átalakulásom szárnyakat ad, és lehetőségekkel teli új életet nyit meg számomra.”
Szeretnél egy személyre szóló festményt, mely rezgése által segít egyensúlyba kerülni Önmagaddal?
Készíttess velem Lélek-Egyensúly Mandalát!
Egy festményt, amely a lelked mélyéről szól hozzád!