A válsággal, a válságban jutok el önmagamhoz
Az élet olyan módon bonyolítja önmagát, hogy a végére egészen egyszerű lesz.

Minden válság lehetőség arra, hogy önmagam felé tegyek lépéseket a fejlődés útján, elengedjem, ami már nem az enyém, ami már nem én vagyok, nehogy a válság katasztrófává alakuljon. Csak úgy tudom megszabadítani magam, ha a saját életemet kezdem élni, azt az életet, amelyet a teremtéskor nekem szántak. Ez gyakran elutasítást vált ki a többiekből, egoizmusnak számít, valójában azonban éppen ez szabadít meg bennünket az egótól, a meghaladott magatartásmintáktól, a többiek véleményeitől, elvárásaitól és kívánságaitól, hogy végre felszabaduljak önmagam számára, az legyek, aki tényleg vagyok. Bizonyára nem könnyű ez az út. De ha elszánta valaki magát rá, akkor biztosan sikerül. Egy szép napon célba jut -minek annyit töprengeni előtte? Ez a pillanat a legalkalmasabb a döntésre. Most döntse el, hogy megmarkolja a tüzes vasat, vagy továbbra is kibújik az életfeladata alól, visszavonul, megoldatlanul hagyja a helyzetet. Gondolkodjon el rajta, álljon készen arra, hogy megtisztuljon, hogy megtalálja a valódi megoldást. És ön pontosan tudja is, hogy mit kell tennie. Hát ne tétovázzon - vágjon bele MOST!

Ha pedig nem tudom vagy nem akarom megváltoztatni a körülményeket, akkor a saját hozzáállásomat kell megváltoztatni. Ha válságban vagyok, nem élhetek úgy, mintha mi sem történt volna. Az élet most követel tőlem egy lépést előre - ez pedig mindig azt jelenti, hogy közeledek önmagam felé.

A válsághelyzetekben gyakran akkor következik be a fordulat, amikor már túlságosan kimerültünk, amikor már nincs erőnk a folytatásra, amikor feladjuk és elengedjük - az ego helyett ilyenkor gyakran az önmagam veszi kezébe az irányítást, és teszi meg a döntő lépést.

A fejlődési válságokban az az alapvető, hogy mindent el kell vetnünk, el kell engednünk, ami már nem tartozik hozzánk, hogy a valódi, az igazi egyre nyilvánvalóbban felszínre kerülhessen. A feladat az, hogy kiürítsek magamból minden olyan dolgot és körülményt, amely a puszta önmagamra rakódott. Akkor, és csak akkor ismerem fel, hogy mindennek mélyebb értelme van, hogy nincs véletlen, csak olyasvalami, ami rám talál, mert éppen akkor éppen olyan vagyok. Azt is felismerem, hogy az ok-okozati összefüggés mindenben meglátható. Egyre tudatosabban élek: észreveszem, mi a valódi, felismerem a látszat mögött a lényeget.

A tudatosság: odanézni arra, ami van.

Ha egyszer esélyt akar adni magának, szánjon rá egyszer négy hetet, hogy megfigyelje mindazt, amiről ebben a könyvben szó van.
Négy hét elteltével saját tapasztalatból fogja tudni, mi az igazság. Ekkorra minden kérdésben fel fogja ismerni a választ, minden problémában a megoldást, minden válságban az esélyt - amit a válság nélkül nem ismert volna fel. Rájön, hogy minden válság abban gyökeredzik, hogy nem értek egyet azzal, ami velem történik; azzal pedig, hogy nemet mondok, összeütközésbe kerülök az élettel.

Ha az élettel futok versenyt, csak második lehetek. Ha azonban gondolattalanul átengedem magam az élet folyamának, és hálával fogadok mindent, akkor egyszerre megérzem, hogy visz a hátán, belement a lét védettségébe. Ekkor úgy élem meg az életemet, mint teljesen egyéni beavatási utat, és egyre folyékonyabban olvasom az élet könyvének írásait. Egyre szerényebb is leszek eközben, mivel aki beavatott, az már a szerénységet is megtanulta.

Végül pedig eljutok a hála pontjáig. Ha bensőmben megértettem, mit jelent az élet; hogy mindaz, amit eddig elutasítottam, csak szolgálni és segíteni akart volna nekem, akkorra a gondolkodás hálává alakul, annak hálás elfogadásává, ami van.
Ha azonban ezt az esélyt nem ismerem fel, nem használom ki, vagy nem a megfelelő magatartással reagálok rá, akkor válságba kerülök. Ugyanis ha az idő megérett, akkor változásnak kell történnie. A válság éppen csak a felszólítás és az esély a változásra. A válság csak akkor lép fel, ha félek a változástól és a megújulástól, ha megpróbálok abba kapaszkodni, amit el kéne engednem. Ezzel magam teremtem meg magamnak a problémát. Maga az élet nem teremt problémákat, éppen csak megadja az esélyt, az újabb és újabb esélyeket arra, hogy önmagammá váljak.

A saját fejlődésünk hosszú és látszólag fáradságos út, amely szép és örömteli, de ugyanakkor meglepetésekkel teli és akár veszedelmes tájakon vezet át. Az élet azonban valójában játék, amely alkalmat ad arra, hogy a bennem szunnyadó képességeket és erőket felfedezzem, megtaláljam önmagamat, azzá váljak, aki vagyok. Ehhez pedig előbb vagy utóbb át kell lépnem önnön hétköznapi tudatomon, fel kell ismernem, hogy az élet állandó ősbemutatókból áll, hogy minden lépés első lépés, és hogy az utam attól jön létre, hogy járok rajta.

Gyermekkorunkban nem volt választásunk: tetszett, nem tetszett, engedelmeskednünk kellett a szüleinknek, és alkalmazkodni a körülményekhez. Olyanná neveltek, amilyenné a társadalom akarta, hogy legyünk. Ez persze azt jelentette, hogy mások legyünk, mint amilyen valójában vagyunk, hiszen ha olyanokat tettünk, ami nem illett bele a körülöttünk élők elképzeléseibe, akkor büntetést kaptunk. Egyszerre aztán már elhittük, hogy nekünk ebbe nincs beleszólásunk, és igenis mások határozzák meg, hogy miképpen döntünk. Pedig akkor is, mint ahogy azóta is, minden pillanatban megvolt a választásunk, hogy azzá váljunk, akik igazán vagyunk.

Sohasem találtuk meg, hogyan lehetünk tényleg szabaddá. A nevelés, a vallás, a tanítás adta meg a szilárd kereteket: ezek lassan belénk ivódtak. Ám titokban, legbensőbb bensejében azért mindenki tudja, mi a szabadság. Nem kell a madaraktól megtanulnunk, elég, ha ráeszmélünk arra a szabad lényre, aki bennünk lakozik, és arra vár, hogy végre élhessen. Hogy mi a szabadság, azt nem tanulhatjuk meg másoktól, csakis és egyedül önmagunktól.

Engedj el mindent, amibe kapaszkodsz,
és aztán minden mást is engedj el!
Állj készen arra, hogy az igazsággal találkozol.

Önmagadban találod őt, ahol régóta csak arra vár, hogy végre élhessen.

Minden megváltozik, amikor elszánod magadat.
A múltat nem tudja már ön sem megváltoztatni, ám a jövő az öné. Ne rágódjon tovább a múlton, a múlt meghalt és nem jön vissza többé, mindörökre elmúlt. Az élet most és itt történik. Ebben a pillanatban történik: legyen gondja arra, hogy ön is itt legyen, hogy megtudja, mi az az igazi élet. A saját középpontban nyugvás, az élet irányítása, az élet élvezése... az élet azt jelenti, hogy bármely pillanatban szabadon választok.
Ez egészen más, mint az akarat. A választás azt jelenti: tudom, hogy létezik az, ami mellett letettem a voksom. A választásban az is benne van, hogy önmagamban felismerem az alkotót, azt, aki tudatosan és tevékenyen részt vesz az alkotás folyamatában. Ugyanakkor maradjunk csendes megfigyelők is, akik észreveszik, mi történik körülöttük, és akik felismerik: "Minden, ami történik, a javamra szolgál, és minden azért van, hogy nekem szolgáljon és engem segítsen."