"Hozzáállásunk az élethez

Tereljük a szót gyakorlati kérdésekre! Mit is tehetnénk azért, hogy ez a világ szebbé, és jobbá váljék?

Ha határozottan eldöntöd, szívvel-lélekkel elhatározod, hogy ezentúl barátságos leszel az emberek iránt, az egyénekhez és a közösséghez egyaránt - nem kérünk többet, csak azt, hogy barátságos légy! - meg fogsz lepődni, hogy mily békéssé válik körülötted minden.

Olyan egyszerűnek tűnik. „Légy barátságos!" Engedd közel szívedhez e szavakat! Amikor eljön az új év, ígéreteket teszel, és megfogadod, hogy tiszta lappal indulsz. Ezek a fogadalmak azonban elhalványodnak, mert úgy tűnik, túl nehéz betartani őket.

Mint gondolkodó ember, mindenek fölött szeretnéd, ha mások szolgálatára lehetnél, és értelmes célnak szentelhetnéd az életedet. Senki fölött nem siklik el tekintetünk, amikor elvégzendő feladat van számára! És ha a mai napon eldöntöd, hogy Isten igaz és hűséges szolgája akarsz lenni, ismét figyelmedbe ajánljuk az első lépést: Légy barátságos! Legyetek barátságosak egymáshoz!

Gondolkodj el e rövid üzeneten! Meglepődve tapasztalod majd, hogy a barátságos viselkedés nem- egyszer nehezedre esik. Az elme önhitten azt mondja: „Jogom van gondolkodni, és ez a férfi, vagy ez a nő téved." Amikor így érzel, pillants magadba, és tedd fel a kérdést: ki is téved? Mert bizony könnyen megtörténhet, hogy az "én".

Ha valaki megsebez, kérünk változtass nézőpontot. Akármilyenek a körülmények, bármennyire súlyosnak tűnik is a testi, vagy lelki sérelem, az életben nem fordul elő igazságtalanság. Csak a karmádat teljesíted be, learatod, amit már régen elvetettél, vagy megadatott neked a lehetőség, hogy megtanulj egy értékes leckét. Amikor hálás szívvel tudsz tekinteni a sérelemre, és hálás tudsz lenni a kapott leckéért, nagyot léptél előre utadon.

Bármilyen nehezedre esik is, hogy elfogadd szavainkat, hátralévő életedben, vagy elkövetkező életeidben a tapasztalatok és körülmények rávezetnek majd, hogy azt mondd: „Istenem, és testvérem, köszönöm neked." Ez az oka, hogy arra kérünk, változtass hozzáállásodon, és légy barátságos gondolataidban, szavaidban és cselekedeteidben egyaránt.

Ha nem tudsz építő módon kritizálni, egyáltalán ne kritizálj!

Erre tanít Mestered. Az örök igazságokat nem változtatja meg az idő. Ezekről beszélt minden nagy tanító, az emberi faj minden csúcsként magasló egyénisége. Ezt tanította minden Idős Testvér, aki elérte a mesteri fokozatot, és megszabadult a rabságból.

Szeretett gyermekeim! Reményt adunk nektek:

Semmi nincs az életben, amitől félni kellene. Kivéve a félelem maga! Dobjátok félre a félelmet, és tekintsetek előre bizalommal. Ne elmétek bizonytalan reményével, hanem a szívetekben lüktető életerőbe vetett bizalommal. Belső bizonyossággal tudjátok, hogy minden együttműködik a jó érdekében, hogy Isten maga a szeretet, és a halál nem választ el és nem akadályoz meg senkit a fejlődésben. Ha szeretett társad, vagy gyermeked át is lépne a halál kapuján, ne félj az elszakadástól, mert most is meglátogathatod őt, és ő továbbra is segítségedre lehet, és társad lehet a földi életben. Az egymást szerető szíveket csak az emberi materializmus sikíthatja el egymástól. A halál nem!

Imádkozzunk hát, hogy a remény tüze melegítsen és segítsen mindenkit, hogy határozott léptekkel haladhasson előre a lelki növekedés útján, és az örök igazságokat magasabb szinten tudatosíthassa. Ily módon nem ismertek majd betegséget és szegénységet, mert amint Istennel és az Ő szeretetével összhangba kerültök, szívetek és életetek minden vágya teljesül."