''Ha kilépünk a múltból, tekintetünket a jövőre szegezhetjük.

Gondold csak el, milyen rengeteg teremtő energiát köt le benned a múlt élményeihez kapcsolódó bűntudat, kritizálás, félelem vagy szorongás! Képzeld el, mennyi jót tehetnél, ha a pusztító energiákat teremtố energiákká tudnád változtatni! Gondolj bele, mi mindent lennél képes, ha nem a túlélésre koncentrálnál (ami önző érzelem), hanem azon dolgoznál, hogy pozitív szándékkal teremts valamit( (önzetlenül).

Kérdezd meg magadtól: Milyen, múltbeli élményekből származó energiákat tartok lekötve (korlátozó érzelmek formájában), amelyek a régi identitásomat erősítik, és a jelenlegi körülményeimhez láncolnak? Vajon ugyanezt az energiát ất tudnánk alakítani egy olyan emelkedett állapottá, amelynek révén új, más eredményeket érhetnék el?

A meditáció segít lehántani a rétegeket, segít megszabadulni a maszkoktól, amelyek eddig gátolják, hogy az intelligencia szabadon áramolhasson benned. Ezeknek a rétegeknek a levedlése azt eredményezi, hogy átláthatóvá válsz. Az ember akkor átlátható, amikor az, akinek látszik, valóban ő. És ha igy éled az életedet, a hála és az emelkedett öröm állapotát fogod megtapasztalni, amely hitem szerint az ember természetes Iétállapota. Ezáltal kilépsz a múlt árnyékaiból, és tekintetedet a jövőre szegezed.

A belső intelligencia szabad áramlását gátló rétegek eltávolításával elkezdünk jobban hasonlítani hozzá. Adakozóbbak, szeretetteljesebbek, figyelmesebbek, céltudatosabbak leszünk - mivel ez az ő elméje. A rés bezárul.

Ebben a szakaszban boldognak és teljesnek érezzük magunkat. Már nem hagyjuk, hogy a külvilág határozzon meg minket. Emelkedett érzéseink feltétel nélküliek. Senki más és semmilyen külső esemény nem képes ilyen érzéseket kiváltani belőlünk. Boldogok és lelkesek vagyunk egyszerűen attól, akik vagyunk.

Már nem a hiány vagy a nélkülözés állapotában élünk. És tudod, mi a legviccesebb abban, ha nem érzünk hiányt semmiben? Igazából akkor kezdhetünk el természetes módon alkotni. A legtöbb ember a hiány, az értéktelenség, a magány vagy valamilyen más korlátozott érzelem állapotában próbál teremtő aktust végrehajtani - a hála, a lelkesedés vagy a teljesség állapota helyett, amikor a kvantummező a számunkra legkedvezőbben reagál.

A folyamat azzal veszi kezdetét, hogy felismerjük a rés meglétét, és meditálni kezdünk azokon a negatív érzelmi állapotokon, amelyek ezt a rést létrehozták, és eddig a személyiségünket uralták. Amíg nem állunk készen rá, hogy közelről megvizsgáljuk magunkat, és gyengéd őszinteséggel felmérjük hajlamainkat (vagyis nem ostorozzuk magunkat a hibáinkért), addig örökre fogva tart egy múltbeli esemény és az abból következő negatív érzelmek csapdája. Észrevenni, megérteni, elengedni, Teremts te is úgy, hogy kiszabadítod az elmét a test fogságából, és az így felszabaduló energiát kibocsátod a kvantummezőbe!"