"A képzelet ereje

Az 1980-as években dr. Dennis Waitley átvett az Apolló-programból egy felettébb érdekes vizualizációs gyakorlatot. Az olimpiai játékok résztvevőit arra kérte, hogy gondolatban készüljenek fel a versenyre, és magukban pontosan játsszák le, mi fog történni. A kísérlet részt­ vevőire érzékelőket helyeztek, hogy reakcióikat jobban ki tudják érté­kelni. A vizsgálatok meglepő eredményt hoztak: noha a résztvevők csak gondolatban játszották le a mérkőzéseket, izomzatuk az élményt valóságosnak érezte, s úgy viselkedett, mintha a verseny valóban le­

zajlott volna. A mozdulatok elképzelése tehát valódi izomműködést eredményezett.

Ma már az élsportolók közül is sokan tudnak a tüköridegsejtek létezéséről. Úgynevezett mentáltréningjeik során már jóval a verseny előtt végigveszik magukban az összes szükséges mozdulatsort, egé­szen addig, amíg a begyakorolt cselekvéssor úgyszólván második ter­mészetükké nem válik. Elképzelnek és elismételnek bizonyos élmé­nyeket – de csak gondolatban. A tüköridegsejteknek köszönhetően aztán a versenyen már a másodperc törtrésze alatt felidézhetik a gon­dolatban begyakorolt mozdulatokat. Olyan ez, mintha már rég túl lennének a megmérettetésen, mintha már ezerszer végigcsinálták volna, és sokkal több tapasztalat, választási lehetőség és kilátás állnaa rendelkezésükre.

Ezért látunk annyi sportolót, aki lelki szemei előtt lejátssza az egész versenyt. A sprinterek a rajtnál állnak, és magukban már javá­ban futnak. Testük végigjátssza az egészet, minden sejtjük felkészül a küzdelemre, és az ehhez szükséges tudást kész bármikor felidézni magában. És ami a fő: testük a legparányibb mozdulatig kész elis­mételni mindazt, amit a sportolók végiggondoltak.

Ha élsportolókat kérdezünk arról, hogyan tudtak olyan hosszú időn át csúcsformában maradni, s honnan az az erő, amit ki sem néz­

tünk volna belőlük, általában ugyanazt válaszolják: kizárólag a célra összpontosítottak – arra, amit el akartak érni. A célba jutás képzete pedig akkora örömet okozott, amely mellett minden nehézség eltör­pülni látszott. Vagyis a cél és a diadalmámor hajtotta őket előre.

A diadal erőterét kell létrehoznunk.

Minél élénkebben magunk elé képzeljük a célt, minél világosabban átgondoljuk és látjuk lelki szemeink előtt a győzelmet, annál tökéle­tesebb lesz az általunk kibocsátott és mások által felfogott rezgéstér. Ezzel magunkhoz csalogatjuk azokat, akik célunk elérésében a segít­ségünkre lehetnek. Ezenkívül testünk is jó előre felkészül a várva várt eseményre. Ma már azt is tudjuk, hogy agyunk a képzelet mű­ködése során létrejövő idegi kapcsolatokat képes egyfajta könyvtár­ba rendezni.

Így már a vizualizáció működési mechanizmusa is érthetővé válik. Ha tudatosan beleképzeljük magunkat a kívánt helyzetbe, ráhangol­juk a rezgésterünket és megerősítjük az elképzelésünket. Ezenkívül tüköridegsejtjeinket is működésbe hozzuk, s a kellő időben sokkal nagyobb tudással rendelkezünk. Agyunk ezt valóban úgy veszi, mintha a szóban forgó helyzeteket illetően elegendő tapasztalatot gyűjtöttünk volna, és tudnánk, mikor mit kell tennünk, magabiz­tosan, nyugodtan és megfontoltan. Testünk is kiegyensúlyozottan viselkedik, hiszen egy pillanatig sincs megerőltetve vagy túlterhelve.

Nekem már régóta szokásom, hogy a fontos találkozókat vagy meg­ beszéléseket magamban végigjátsszam, és szerencsés kimenetelüket

elképzeljem. Így magabiztosabb vagyok, gyorsan tudok reagálni és könnyen kézben tartom az eseményeket.

A tüköridegsejteknek ezenkívül más fontos feladatuk is van: kü­lönleges emlékezőtehetséggel ajándékoznak meg. Bizonyára mindenki átélte már, hogy amikor olyan személyekről hall, akik a semmiből kezdték, és meggazdagodtak vagy elismerést szereztek, egy ideig ma­ga is roppant elszántnak érzi magát, és hisz benne, hogy képes lenne ugyanerre. Hát ez is a tüköridegsejtek műve. Saját élményünkként raktározzák el azoknak az élményeit, akikről hallunk vagy olvasunk, s ily módon vívják ki csodálatunkat. Bebizonyosodott, hogy minél inkább azonosulunk valakivel, s minél jobban hasonlít az övéhez a vágyunk, annál élethűbb az élmény, amelyet elraktározunk.

Ez a tény hirtelen új távlatokat nyit – olyanokat, amelyekről ed­dig nem is álmodtunk. Az olyan példaképek, mint Gandhi, Buddha,

Jézus, Martin Luther King, Teréz anya, Nelson Mandela vagy más követésre méltó személyiségek azért voltak és lesznek annyira fonto­sak saját kibontakozásunk szempontjából, mert lelkesítenek és új irányt mutatnak. Ugyanígy hat az is, ha mások vágyainak teljesülé­séről olvasunk vagy hallunk. Tüköridegsejtjeink segítségével mi is átéljük, így mindez számunkra is valóságossá válik. A sikertörténe­tek segítenek kitörni korlátaink közül, mert tudjuk, hogy amit más meg tudott tenni, arra mi is képesek vagyunk.

Tüköridegsejtjeinket már az is működésbe hozza, ha gondolatban azzal foglalkozunk, hogyan voltak képesek mások olyasmire, ami látszólag lehetetlen.

Bármi legyen is a célod: éld bele magad, hogyan csinálták mások!

Olvass róla, figyeld meg, elemezd, sajátítsd el a tapasztalataikat!

Egy tanulmányban azt olvastam, hogy a legsikeresebb emberek ked­venc olvasmányai más sikeres emberek életrajzai. Most, hogy tudjuk, milyen tanulékonyak a tüköridegsejtek, ez nem is csoda. Minél töb­bet olvasunk mások sikereiről, annál több saját

emléket raktároz el az agyunk. Hirtelen rájövünk: bármi megtörténhet. Nincsenek ha­tárok. A vélt akadályok csak még nagyobb ugrásra ösztönöznek.

• Tanulmányozd sikeres emberek életét!

• Olvass életrajzokat vagy nézz olyan filmeket, amelyek sikeres

emberekről szólnak!

• Foglalkozz olyan emberek életével, akik pénzszűkéből is meg tud­

ták teremteni saját anyagi szabadságukat!

• Foglalkozz az úgynevezett „csodákkal”!"