"EGYEDÜLLÉT: AZ ALAPTERMÉSZETED
Az egyedüllét egy virág, egy lótusz, mely szívedben bontogatja szirmait.
Az egyedüllét pozitív, az egyedüllét egészséges, Egyszerűen csak örülsz annak, hogy magadban lehetsz, örülsz annak, hogy van saját tered.

A meditáció azt jelenti: áldás az egyedüllétben. Az ember akkor él igazán, amikor képessé válik erre, amikor többé nem függ senkitől, semmilyen helyzettől, semmilyen körülménytől. S mivel ez a dolog a sajátja, reggel és este, nappal és éjszaka, fiatalon és öregen, egészségesen és betegen egyaránt az övé marad. Életében és halálában is ott lesz, mert ez nem egy külső történés. Ez a dolog belülről fakad. Így születtél, ez az alaptermészeted.

A belső utazás az abszolút egyedüllét felé vezető utazás; ide senkit nem vihetsz magaddal. Nem oszthatod meg belső központodat senkivel, még a kedveseddel sem. Ilyen a dolgok természete. Ez ellen nincs mit tenni. Amint belépsz, megszűnik minden kapcsolat a külvilággal; az összes híd megszakad. Valójában az egész világ eltűnik. Ezért mondták a misztikusok a világról, hogy csak illúzió, májá. Nem mintha nem létezne, de a meditáló számára, aki befelé fordul, csaknem olyan, mintha nem volna. Oly mélységes a csönd; zaj nem törheti meg. Olyan mély az egyedüllét, hogy bátorság kell hozzá. Ám ebból az egyedüllétból üdvösség fakad. Ez az egyedüllét vezet Istenhez. Nincs másik út; sohasem volt és soha nem is lesz.
Ünnepeld az egyedüllétet, ünnepeld a tiszta teret, és mennyei dallam hangzik fel a szívedben. A tudatosság dallama lesz ez, a meditáció dallama. Szabad madár dala lesz, mely a távolból szól - nem egy bizonyos valakihez, egyszerűen csak szól, mert a szív telve van és szólni akar, mert a felhő csordultig van és esni akar, mert a bimbó pattanásig feszül, és a szirmok szétnyílnak és az illat kiárad a mindenségbe. Hagyd
egyedülléted tánccá válni.

Valódi éned

A meditáció nem más, mint eszköz, amely megismertet valódi éneddel, amit nem te hoztál létre, amit nem neked kell létrehoznod, ami már eleve adott. Vele születtél. Te ez vagy! Csak fel kell fedezned. Ha másként nem megy, vagy ha a társadalom nem hagyja érvényesülni... márpedig egyetlen társadalom sem hagyja, mert a valódi én veszélyes: veszélyes az államvallásra, veszélyes magára az államra, veszélyes a tömegre, veszélyes a hagyományra nézve - hiszen ha az ember egyszer megismeri valódi énjét, akkor egyéniséggé válik. Ekkor már nem hat rá a tömegpszichózis, nem dől be a babonáknak, nem lehet kihasználni, nem lehet az orránál fogva vezetni, nem lehet ide-oda ugráltatni. A saját fénye vezeti, a saját belsó hangja után megy. Élete határtalanul szép és teljes lesz. Ám a társadalom épp ettól tart. Az integrált személy egyéniséggé válik, a társadalomnak pedig az az érdeke, hogy ne legyél egyéniség. A társadalom arra tanít, hogy egyéniség helyett személyiség légy. A ,,személyiség" szó némi magyarázatot kíván. Az angol ,,personality" szó töve a latin persona, ami maszkot jelent. A társadalom hamis képet nyújt arról, hogy ki vagy; egy maszkot, egy játékszert ad a kezedbe, te pedig életed végéig ragaszkodsz ehhez a játékszerhez.

Ahogy én látom, szinte minden ember pályát tévesztett. Az az ember, aki egy rendkívül boldog orvos lehetett volna, most festő, az az ember pedig, aki egy rendkívül boldog festő lehetett volna, most orvos. Mintha senki sem a megfelelő helyen lenne. Ezért olyan nagy a káosz az egész társadalomban. Az egyént mások irányítjak, nem pedig a saját megérzései.
A meditáció segítségével kifejlesztheted saját intuitív képességeidet. Közben kikristályosodik előtted, hogy mi az, ami kielégít majd, mi az, amitől kiteljesedhetsz. S bármi legyen is az, ez egyénenként változik - ez az ,,egyéniség" szó jelentése: minden ember egyedi. Egyediséged keresése, kutatása az egyik legizgalmasabb vállalkozás, az egyik legnagyobb kaland a világon.''